Volt egy tervem. Igazi, szép, merész, férfias, veszélyes. Azt terveztem, hogy alászállok az alvilágba és felveszem a harcot a sötétség erőivel és megszerzem az élet vizét. Magyarul leereszkedek a kútba és kitakarítom az előző tulaj által beledobált szemetet, építkezési hulladékot, deszkadarabokat, nejlonzacsit, kiskutyafülét, (-farkát, és egyéb részeit) és ezáltal alkalmassá teszem a kutat az öntözésre. Már elég konkrét csávó voltam, azt számoltam mennyi hegymászókötél kell a kötélhágcsóhoz, meg a biztonsági kötélhez, amivel kihúznak, ha baj kezd lenni, vagy pánikroham tör rám, vagy túlságosan megszeretek odalenn... Tudjátok, megtalálom Atlantisz kapuját, Békakirály lányát és fele királyságát, bölcsek kövét, vagy valami.

Már láttam magam, ahogy gyöztesen visszatérek, egyszerre leszek Bear Grylls, Mike Rowe, sőt talán maga Villard kapitány, igazi hős, elsőosztályú vidéki srác, fiatal egészséges és szép... igen.

Tetszett volna határozottan.

Az a baj a nőkkel, hogy azt mondják, igazi férfira vágynak, de amikor megpróbálok igazi férfiként valami mocskos, szaros, nehéz és főleg veszélyes dolgot csinálni, akkor közlik, hogy ezt meg se próbáljam.

Miközben én nagyszabású tervemet szövögettem, a nőm titokban szövetkezett, netet nézett, szomszédoktól érdeklődött és egyszercsak bejelentette, hogy szerez rendes kútásót, akiért nem kár, akit nem ez a konkrét három gyerek vár vissza, vagy csak egyszerűen érti a dolgát nem úgy mint én. A megfelelő rész, önérzet függvényében aláhúzandó.

Hát most hogyan legyek hős? És hogy lesz nektek gyönyörű/félelmetes/vicces videótok arról, ahogy lemegyek, feljövök, megcsinálom, vagy megijedek, megoldom, megmenekülök? Pedig olyan szép terv volt.

Tudom, hogy egy hőst, nem lehet eltántorítani. De még egy hőstől is meg lehet vonni olyasmit, ami esetleg terve feladására készteti... 

Oké, de én nem olyan fickó vagyok, aki meghátrál. Én új tervet kovácsolok. De nem vagyok hülye, hogy kifecsegjem. Még a végén azt is meghiúsítja nekem... én meg mehetek vissza a balettba ugrálni!