"Aztán meg-e éri-e a kertbe' kapirgányi?"

Ez az a kérdés, ami leginkább izgat mostanában. Nem az életem függ tőle, csak egyszerűen nagyon furcsának tartom, hogy a falusiak szerint egyáltalán nem éri meg, viszont városi széplelkek szerint meg biztosan igen. Hogy is van ez? Aki egész életében ezt csinálta, most hagyja abba, akinek meg föld legjobb esetben is csomagolt virágföldet jelentett, kampányol miatta? Ez a paradoxon tudományos kisérlet után kiált!

Amúgy tudjátok mi a különbség a próbálkozás meg a kísérlet között? (Ezt most találom ki, úgyhogy aki ért hozzá, visszafogottan röhögjön ki!) A kísérlet tervezett, egy elméletileg várható eredmény bekövetkeztét igazoló, vagy cáfoló, dokumentált, így elemezhető gyakorlat. (GroundHog a nagy definiálóművész!) Ami nálunk most zajlik, az pedig kísérlet, még akkor is, ha tudományos fokozatot még fénymásolás útján sem szereztem...

Szóval az a terv, hogy az idei évben a kertben zajló, mezőgazdasági jellegű tevékenységeket részletesen dokumentálom, és első sorban gazdasági szempontból elemzem. Igyekszem előre összeszedni a szempontokat és meghatározni a módszertant, annak érdekében, hogy a végeredmény valamilyen megalapozott következtetés levonására legyen alkalmas. Durván hangzik, ugye? Emberi nyelven ez azt jelenti, hogy megpróbálok választ adni arra a kérdésre, hogy tisztán gazdasági szempontból megérheti-e a kiskerti zöldségtermesztés. Számba veszem, mennyi pénzt költök a különböző dolgokra, és megpróbálom a végén meghatározni az előállított végtermék piaci árát. Sokan persze ilyenkor közbevágnak, hogy "persze, de a saját munkaerőd árát nem számolod bele!" Dehogynem, csak éppen fordítva. A várható pozitív pénzügyi szaldót elosztom a becsült munkaórák számával, és megkapom azt az elméleti órabért, amit a zöldségtermeléssel elértem. Azt, hogy ez sok, vagy kevés, mindenki eldöntheti, ha összehasonlítja a kapott számot a munkajövedelmével (és a munkavállalás költségeivel) vagy ha úgy tetszik, szabadidejének elméleti árával.

Igyekszem figyelembe venni az ingyen kapott dolgokat is, a végén el lehet majd játszani azzal, hogy piaci áron számolva ezeket mennyire rontanák a jövedelmezőséget. Értelemszerűen az egyszeri beruházásokat, mint amilyen mondjuk egy szivattyú, hűtőláda vagy ilyesmi, nem költségként fogom számbavenni. Meg fogom becsülni viszont az energiafelhasználást, mivel az öntözés elektromos szivattyúkkal megy, ez előreláthatólag számottevő tétel lesz. (Rossz hír a csapvízzel locsoló érdeklődőknek, hogy köbméterre nem számolom ki az elhasznált vizet, így víz és csatornadíjat nem fogok tudni számolni.) 

Próbálok majd valamilyen méretgazdaságossági számítást is végezni, hiszen a rendelkezésre álló terület és munkaerő csak egy behatárolt sávban működik, egyiket sem lehet korlátlanul növelni. Jó lenne ha születne valami olyan eredmény, hogy x mázsa vagy y havi fogyasztásnak megfelelő mennyiségnél jobban megéri a munka, mint alatta vagy felette... persze ezek nem abszolút számok, de ha valaki a saját fogyasztási szokásait és rendelkezésre álló erőforrásait behelyettesíti a képletbe, lehet, hogy jut valamilyen eredményre.

Annak érdekében, hogy a számítások pontosabbak és reálisak legyenek, meg kell határozni az output értékeket is. Sokszor hallotam kertjüket művelő falusiaktól, hogy azért nem éri meg a kerttel szenvedni, mert amikor beérik a termés, szezonban, a piacon fillérekért lehet kapni ugyanazt. (Most szándékosan nem akarok azon lamentálni, hogy a piacon tényleg ugyanazt lehet-e kapni.) Szerintem ez a megközelítés rossz, de legalábbis nem a legjobb. Ha egy kicsit tágabban értelmezem kicsiny gazdaságunk kereteit, akkor mondhatom azt, hogy nem (csak) nyersanyagot állítunk elő, hanem feldolgozott terméket is, mivel a remélt felesleg tárolásának fő módszere a feldolgozás. Tehát nem a paradicsom kilóját fogom nézni, hanem az előállított paradicsomlé, lecsó, zakuszka, padlizsánkrém, stb. piaci értékét. És mivel fagyasztani, vermelni én is tudok, nem csak a szezonális árak érdekelnek, hanem a szezonon kívüliek is. (Persze ennek munkaidejét, egyéb hozzávalóit is szerepeltetve a képletben.) Nagyon tudományos kollégák persze mondhatják, hogy ez hülyeség, hiszen a piacon, szezonban, olcsón összevásárolt termékből is előállíthatom mindezt, és igazuk is van, szigorúan tudományos alapon. (Ez egy konyhakerti blog, úgyhogy kérem ne kezdjünk vertikális integrációról, meg transzferárakról, meg ilyesmiről vitatkozni. Ha valaki erre gerjed, keressen másik fórumot hozzá. Köszi!)

Aki már most szívrohamot kapott a közgazdasági halandzsától, azt szeretném megnyugtatni. Nem tervezem, hogy folyton folyvást excel táblákkal meg grafikonokkal túráztatom a blogot. (Ha beindul a termelés, úgysem lesz időm ilyesmire) A végén összerakok majd egy nagy táblázatot sok számmal, változókkal, aztán akit érdekel, játszik vele. Ha nem ért egyet a módszertannal, átírja a képletet, ha meg csak magára akarja húzni, simán behelyettesíti a saját adataival. (Hátha addigra megtanulok letölthető dokumentumot feltenni a blogba.)

Szubjektív elemek

Fentebb a gazdaságossági számítások módszertanának felszínét karcolgattam. Direkt nem akartam olyan szubjektív elemeket bevenni, mint az egészség, tisztaság, hazai, meg házi termék. Nem gondolom, hogy ezek nem értékek, csak éppen mindenkinél más súllyal esnek latba. Én nem kapok sikítófrászt a marokkói paradicsomtól például. Ráadásul tudom, hogy sok őstermelő trükközik az adókedvezményével és árul nagybani piacon beszerzett külföldi árut a piacon háztáji termésként... Mindazonáltal nem akarom se téríteni, se megszólni azokat, akik mást gondolnak ugyanerről. Hasonlóan állok a vegyszerkérdéshez is. Aki azt gondolja, hogy a kertemben kerülni fogom a vegyszereket, annak csak félig lesz igaza. Kerülni fogom, amennyire lehet, de ha úgy hozza a helyzet, lehet, hogy végső esetben néha használni is. Sajnos sokan gondolják, hogy a kiskerti mezőgazdaság egyenlő a biogazdasággal. Ez óriási tévedés. Az a helyzet, hogy vegyszerhasználat szempontjából a kiskert sokkal veszélyesebb üzem, mint a nagy gazdaság. A nagy gazdaságban legalább egy valaki ért hozzá, hogy miből mennyit, de a háztájihoz nincs szükség diplomára. Ráadásul nagy méretben a kis mennyiségkülönbség is nagy költségkülönbséget jelent, míg egy kiskertnél nehéz megállni, hogy a vegyszer utolsó 10-20%-át ne öntsük a többi után a "biztosabb hatás" kedvéért, hiszen már ki van fizetve úgyis. Mindenesetre ha arra kényszerülnék, hogy valami nem bio cuccot kellene kézbe venni, majd leírom, és aztán vessetek a mókusok elé... (vagy adjatok tanácsot valami biovédekezésre)

Mindezekkel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mérsékelten leszek hajlandó részt venni hitvitákban arról, hogy a saját paradicsomom miért jobb minden más paradicsomnál a világon (jobb és kész), illetve, hogy a haza fényre derül-e attól, hogy én hajnalban kelek egy jó kis locsolás kedvéért. 

Na, most pedig jön az idei tél leghidegebb hete, és félő, hogy ezt a kertben több dísznövény is megsínyli majd, akiket lustaságból vagy más okból nem takargattam be. Ha igaz, amit a meterológusok mondnak, jövőre megint nem lesz több egy tányérnyi fügénél sem...