Ha kinézek az ablakon, az erőteljes olvadás ellenére is csak fehéret látok, és alatta ott a rét, amiből nemsokára kert lesz. A cím azért is találó, mert a dunna alatt nem pázsit van, hanem igazi rét (kertészeti eufémizmus a kordában tartott gazra), ami, ha nem nyírom elég sűrűn képes virágozni is. És ez nem azért van, mert hanyag vagyok, vagy sajnálom a pénzt a füvesítésre, hanem mert a helyi klimatikus és talajviszonyoknak ez felel meg leginkább.
Látom, nem érted, kifejtem. Szóval, ahogy már írtam, mifelénk igen kiszáradékony a talaj, és ideköltözésünkkor csak három csenevész fa volt háromezer négyzetméteren, ami pontosan 0 árnyékot produkált. Ezt a kombinációt csak igen virulens és ellenáló gyomok képesek túlélni, így a birtokbavételt követően úgy döntöttem, hogy ami eddig gyomként túlélte, az marad meg. És igazam lett, mert amikor augusztusban három hét kánikula után minden nem öntözött gyep ropogósra szárad, akkor ez is. (Igaz, sokkal később adja fel a harcot, mint a többiek.) Viszont elég neki egy két esős nap és máris olyan zöld újra, mintha soha meg se sárgult volna. Persze itt ott próbálkoztam én is itt-ott füvesítéssel, vettem sportgyepet, szárazságtűrő fűmagkeveréket, meg amit még rámsóztak a kertészetben, de igazán tartós és ellenálló növényzet csak akkor keletkezett, amikor a tarack, meg mindenféle vad pázsitfélék szépen bekúsztak, és lenyomták a kultúrát. Ez a növénytársulás aztán elég jól bírja a strapát, kutyákat, gyerekeket, pingpongozást, felfújható medencét, parkoló autót, diófalevelet, egyszóval mindent, amitől egy rendes gyepet kiver a frász, és köszöni szépen jól van.
Miért írom le mindezt? Hát ha eddig nem jöttél rá, akkor valószínűleg nem kertészkedsz sokat. Mert különben tudnád, hogy ez a jó kis rét, azért él túl mindent, mert nehéz kiirtani. És nem nagyon tűri a répát, a zöldborsót, meg a krumplit. Vastag, ásóval is nehezen átvágható gyökérzete van, és nem szokása feladni a harcot. Márpedig én, nem érek rá egész nap gyomlálni, kapálni és újrakapálni, úgyhogy kell valami megoldás a relatíve gyommentes ágyásokért.
Azt is írtam már, hogy nem vagyok nagy barátja a vegyszereknek, és ha nem muszáj, inkább nem juttatnék ilyesmit oda, ahonnan a kajánkat szeretném kitermelni. Ráadásul a vegyszer, meg az ultra-bio fekete fólia takarás is, akkor irtja jól a gazt, amikor az már biológiailag aktív, növekedne, aktívan fotoszintetizálna, ez pedig a hó alatt ritkán esik meg. Oké, ha ráérnék májusig tökörészni ezzel, akkor más lenne a szitu, de én ugye az idén már termést szeretnék, amihez márciusra ágyások kellenének...
Gondolkoztam sokat, ráment pár álmatlan éjszakai óra, és végül a sok rossz megoldás közül kiválasztottam egy kevésbé rosszat. Azt fogom csinálni, hogy a leendő ágyásokon elterülő gyomszőneget, mint gyeptéglákat szépen felszedem és beborítom velük épülő hegyem, a Mount Kovács kedélyes lankáit. (A Mount Kovács egy komposztból és földből épülő domb, ami a kert egyhangú síkságát hivatott megtörni.) Ezzel a megoldással sajnos elvesztek jó tíz centi értékes talajt, amit az évek során trágyázással és komposzttal kell majd pótolni, de legalább kontrollálható lesz a gyomhelyzet egy darabig. Kábé, mint egy normális kertben, ami nem az ugar feltöréséből jött létre két héttel ezelőtt.
Mindez akkor lesz különösen kínos, ha kertészeti terveim dugába dőlnek, és az ágyások helyén újra rétet szeretnék. Mert akkor az ágyások helyét be kell takarni valamivel. És ennyi dunna nincs itthon, az fix.
