Az ember azt hinné, hogy magára marad a hülyeségével, a többiek legfeljebb elnézően mosolyognak majd, ha szóbahozom ezt a kertelős kezdeményezést. Arra például egyáltalán nem számítottam, hogy Barka (majdnem 8) beállít az iskolából egy dobozzal, amire állítólag én adtam neki pénzt, és büszkén újságolja, hogy most már neki is lesz kertje, amiben zöldséget fog termeszteni.

A dobozra ez volt ragasztva:

sajnos a dobozt nem tudtam lefotózni, mivel időközben szorgos kis kezek robotálarcot készítettek belőle, de a cimkét megmentettem.

A dobozban borsó, répa, retek, karalábé és vöröshagyma magok voltak találhatók, meg egy helyes kis "Termesztési segédlet", amiből megtudható, hogy ideje már ültetni. Mint utóbb kiderült, szemem fénye, vagy az ő iskolája résztvevője ennek a "beszoktatjuk a gyerekeket a veteményesbe" mozgalomnak. Nem is tudok elég hálás lenni ezért a titokzatos Kamillának, aki a nevére vette ezt a kezdeményezést. Akit érdekel a dolog az látogasson el a projekt honlapjára és tájékozódjon, vagy keresse Kamillát.

Nyilván az új kerti munkatárs előre levajazta az édesanyjával, hogy a tavalyi virágágyásba fog ültetni, így kissé át kell szabnom az ültetési rendet. Nem nagy gáz, oda a fokhagyma ment volna, de mint megtudtam, az amúgy is jobb helyen van a répa mellett, ezért nem igazi a felfordulás.

Közben finiséhez közeledik az ágyások elkészítése. Ahogy az jósolható volt, a gyepfelszedés kifogott rajtam, kicsivel a fele előtt feladtam. Lehet, hogy gyomláláskor ezt még nagyon fogom bánni, de elfogyott a cérna. (Ha tavaly tudtam volna....) Szereztem kölcsönbe egy rotációs kapát, amit némi szenvedés után sikerült is működésbe hozni. Nagyon szép gép, éppen csak nem lehet vele felszedni a gyepet. Gyepszellőztetőnek kiváló, a mohát is szépen kiszedi a fű közül, de ez a jó kis tarackolós ősgyep olyan harsányan röhög rajtunk, hogy a szomszéd faluba is áthallatszik. Na mindegy, az idő szorít, így kapálás-gereblyézés-felásás-kapálás-gereblyézés kombóval támadok, és azt remélem, hogy lesz valami eredménye. (Ha nem, akkor ősszel napalmos atombombát dobok a kertbe.)

A másik hátránya az idei indulásnak, hogy a szerves trágyát már nem tudom/merem beküldeni a földbe. Kaptam igéretet komoly mennyiségű istállótrágyára, de mivel annak egy része viszonylag friss, féltem tőle a növényeket. Hülye vagyok? Lehet ilyenkor még szarozni?

Másik fejlemény, hogy közepes tételben megpróbálkozom a palántakészítéssel. A csajom szereti a lukulluszparadicsomot, én meg nem tudom, hogy fogok-e majd tudni olyan palántát szerezni annak idejében, magom meg van, úgyhogy rávettem, hogy egy nagyobbacska asztalnyi részt adjon fel a nappali félreeső helyén a hosszúkás paradicsomok reményében. Ha egyszer elkészül a kerti ház, ott majd dögivel lehet palántázni, de ahogy a gazdasági helyzetet elnézem, még jó darabig kényszermegoldásokkal fogunk élni palántaügyben (is).