Már az elején elmondom, hogy emiatt aztán ne kezdjetek piszkálni:
- először is, most nem lesz szó a konyhakertről,
- másodszor, a reklámozás határát (túloldalról) súroló módon fogom dicsérni kedvenc kertészetemet.
Az előzmények.
Eléggé odavagyok a fenyőkért. Van a kertben vagy tizenöt féle, és van, amiből kettő is. És ebben nincsenek benne a tuják, hamisciprusok, borókák, tiszafák és egyéb örökzöldek, mert azokat össze se tudnám hirtelen számolni. És mivel oda vagyok a fenyőkért, és nem szeretem, ha csak úgy kivagdossák őket holmi karácsonyozás miatt, ezért mindig gyökeres fenyőt veszek. A panelban is azt vettem és utána kiültettem a ház elé, most meg hogy van kert, mégjobban azt veszek, és eleve úgy választom, hogy aztán gazdagítsa az arborétumot.
Persze van úgy, hogy megszívja az ember. Volt, hogy a piacon vett gyökeres fenyőről kiderült, hogy egy agyaggolyóval feljavított vágott fenyő volt, melyet így dupla áron sózott rám az élelmes kereskedő. De megtanultam a leckét, és jó ideje kertészetben veszem a karácsonyfát, így kisebb az esélye, hogy átkúrnak. Ezzel együtt is előfordul néha, hogy a fenyő rosszul viseli, ha szobahőmérsékletre behurcolod, majd kiteszed vissza a fagyba, de ezt a sokkot már sikerült némi zsilipeléssel enyhítenem. Szóval legtöbbször sikerül szép fenyővel ünnepelni a karácsonyt úgy, hogy aztán a lelkiismeretem is megnyugszik és végül a kert is nyer a bulin...
Az esemény
Szóval tavaly karácsonyra is vettem egy normann (normand) fenyőt, mert olyanból még csak egy van, és kellene neki társ. Minden ment a szokásos kerékvágásban, aztán a fa elkezdett gyanúsan lombot hullatni. Oké, előfordul az ilyesmi, gondoltam a februári cudar idő betett neki, és kezdtem napirendre térni az ügy fölött. Szegény fa nem gyógyult meg magától, sőt egészen meghalt végül, és én nekikészültem hogy elhamvasszam. Leszedtem róla az edényt, a földlabda szinte magától leesett, és aztán a tantusz is...
Szerencsétlen fának volt ugyan gyökere valamikor, de nyilván a földlabdázás során némi baleset érhette, és leszakadt róla minden ami a túléléshez szükséges. És ekkor eldurrant az agyam.
Begangoltam a házba és azon melegében írtam egy igen felháborodott e-mailt a New Garden központi e-mail címére, fényképpel, gorombasággal, ahogy kell. Ez vasárnap volt.
Hétfő délelőtt választ kaptam, udvariasat, és rendeset, és igértet arra, hogy a dolgot orvosolják. Majdnem elszégyeltem magam, de azért visszaírtam, hogy nincs meg a számlám úgyhogy nem tudom igazolni a vásárlást. Megnyugtattak, hogy semmi gond, lévén törzsvásárló vagyok, benne a van a tranzakció a gépben, és kivételesen nem fognak számlát kérni... Ezután felhívott (!) a budakalászi New Garden árudavezetője, és ekkor kezdtem igen csodálkozni, mert nem csak arról biztosított, hogy a jóváírás már benne van a gépben, így bármikor levásárolható, reklamálnom sem kell, de az is kiderült, hogy emlékeznek rám személyesen is...
Ha volt még bennem bármennyi kétkedés ezek után, az akkor foszlott szerte, mikor tegnap zárás előtt két perccel befordultam az áruda elé. Már tudták ki vagyok, mért jöttem, segítőkészek voltak, kedvesek, pikk-pakk levásároltam a fenyő árát, meg még egyszer annyit és most mindenki happy.
A tanulság
Oké, lehet mondani, hogy ez a panaszkezelés normális rendje, és minden jó kereskedő így csinálja. Biztosan van nektek egy kazal jó tapasztalatotok más kertészetekkel, de nekem eddig nem volt. Igaz rossz sem. Mert én még életemben nem reklamáltam azért, mert elpusztult egy növényem. Pedig volt ilyen nem egyszer. Én valahogy mindig magamat kezdem okolni, ha egy növény feladja a harcot. Rossz helyre ültettem, nem locsoltam eleget, túl sokat locsoltam, nem jó a földje, vagy az időjárás tett be neki, de kertészetbe még sose mentem vissza panaszkodni. És azt hiszem a történtek ellenére sem fogok sokszor.
Szóval innen is üdvözlöm a New Garden kertészetet, szereztek egy (-két) jó napot és megtartottak egy jó vásárlót.
