Dübörög a tavasz, de a meterológusok megint nem találják a térképen a törpebirtokot, ugyanis mindenféle kósza híresztelésekkel ellentétben eső nem esett annyi se, hogy rendesen összekoszolja a kocsit... Szárazság van, és ez azt jelenti, hogy beindult a locsolószezon. És ez nem csak az ágyásokat érintené.... Ha azt szeretném, hogy a pálinkafáim teremjenek az idén, akkor sajnos őket is ki kell segítsem, meg gyakorlatilag minden mást is.

Sikerült rendbehozni úgy ahogy a hidrofórt, ki kellett cseréljem a csapot, mert szétfagyott (pedig leeresztettem ősszel, de úgy látszik elég volt neki néhány csepp) úgyhogy, ha nem is nagyon, de lehet vele locsolni. A nagy kút is egyre több és tisztább vizet ad, bár még mindig ki tudom üríteni. Sajnos egyik sem csinál akkora nyomást, hogy az öntözők klasszul működjenek, nekem meg nincs kedvem új szivattyút venni az idén.

Death toll

A tél mindig visz valamit. Most is vitt, pedig a februári cudar hidegig komolyan azt reméltem, hogy az idén nem lesz akkora pusztulás, mint tavaly, de az aszályos nyár-ősz-tél olyan mértékben legyengítette a növényeket, hogy februárban már csak az utolsó csepp hiányzott sokuknak a méregpohárból.

Elment egy erdei fenyő, pedig őt már hét éve ültettem, és joggal reméltem, hogy most már elég erős. Az örökzöld sorból kidőlt egy (de 90%-os valószínűségel inkább három) oszlopos tuja, a többiek még gondolkodnak. A mocsári ciprus még nem adott életjelt magáról, és a füge sem, igaz, ő tavaly is tőről hajtott ki, tehát náluk még van remény. A júlia borbolya, a mahónia valószínűleg szintén kampec, és egy-két tűztövis a sövényben szintén feladta a harcot. A selyemakácért és a szelídgesztenyéért nagyon izgulok...

Ma éjjel állítólag fagyni fog, és már virágzik a barack, a cseresznye, nagyon készül a körte és az alma.

Tavaszi vigasz

Lőttem nektek egy pár képet, de mire belejöttem, kimerült az elem, aztán meg lement a nap. Nem művészi teljesítmény, de amíg a zöldségprojekt a feltámadásra vár, ez is valami.

japán birs

kikeleti bangita