Erre a témára majd biztos visszatérünk még egy párszor, de egy kis alapozás szerintem nem árt addig se, amíg a kerti munkákkal nem haladok semmit a fagy miatt.

A kert a Szentendrei szigeten van, ami ugyebár egy nagy sóderkupac a Duna közepén. Ezt a sódert borítja változó vastagságban a szél által összehordott homok és a víz által ráterített iszap. Attól függően, hogy az évezredek során, hogyan változott a sziget képe, változik a talaj anyaga és a rétegek vastagsága. A mostani kert valamikor időszakosan vízzel borított ág volt, aminek eredményeként a kert talaja kiszáradt iszap.

Ez a talaj baromi jó vízelvezetésű, jól termő, könnyen dolgozható föld - amíg nedves. Amint kiszárad, és gyorsan kiszárad, reménytelenül kemény és sivár tud lenni, ami kész kínszenvedés a növényeknek, meg azoknak az emberszabásúaknak, akik ilyenkor próbálkoznak a földmunkával. (Tavaly augusztusban még a vakondokok is abbahagyták a turkálást.)

A gyors kiszáradásnak két oka van: egyrészt az egész kertet telibeveri a nap, mivel az odaköltözésünk óta ültetett fák még nincsenek abban a korban, hogy bármekkora árnyékot produkáljanak, és a szelet se nagyon fogják, másrészt a fent említett öntéstalaj elég vékony takarót képez (40 centi és 1 méter közöttit) és ez mindenféle vízzáró réteg nélkül fekszik a sóderon. Ez gyakorlatban annyit tesz, hogy a teljesen átnedvesedett talaj is képes kiszáradni három nap alatt ha kánikula van. Kicsit vicces, amikor az egy hetes esőzés után két nappal nekiállok locsolni, de mifelénk már csak ilyen sajátos humorérzék dívik...

A nagyobb gyökérzetű fák ültetésénél a fentiek miatt úgy jártam el (a szomszédoktól kapott jótanács alapján), hogy az ültetőgödör készítésénél egész a sóderig leástam, ott cserepekből vagy valamilyen nem korhadó táblából egy záróréteget képeztem, majd jó tőzeges-komposztos földdel visszatemettem, és aztán ültettem el a csemetét. Ez meggátolja, hogy a főgyökér három-négy évvel az ültetés után beleszaladjon a sóderba, és szegény fa, mikor épp nőnie kellene, éhen és szomjan haljon. Lehet, hogy nem tudományos, de annak, aki mondta, vannak vastag törzsű, koros fái, a többieknek meg nincsenek.

A falu többi része egyébként inkább homokos, és sok helyen jó márgás, agyagos vízzáró is van, sőt a nagydunai ághoz közel még egy szép nagy vályogvető gödör is van, persze használaton kívül. Ami engem igazán meglepett, de ugye én nem értek ehhez, hogy mennyire gyorsan változik a talaj minősége és főként a termőréteg vastagsága. A kerti tó kiásásakor bő gy métert ástunk le a sóderig, a tótól tíz méterre viszont kiszáradt egy örökölt barackfa, mivel ott a sóder már negyven centi mélyen ott figyelt.

Az eddigi ültetéseknél (fák, díszcserjék) a talajadottságok miatt jó sok tőzeget használtam, hogy javítsam a gyökerek környezetében a föld vízháztartását, de momentán nem tudom, hogy zöldségezésnél mennyire hasznos ez. Ki kellene okoskodni, hogy melyik zöldséget mennyire zavarja, ha savanyítom a talaját...