Sok különböző irányból kezdhetném magyarázni, miért döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom a kerti élelemtermeléssel. Biztos lesz majd poszt, ahol elmondom, miért nem az aktuális politikai agymenés késztetett erre a kísérletre, de most inkább tartózkodnék a politizálástól.
A tények: világéletemben városi fickónak tartottam magam, városban születtem, ott dolgozom, és soha nem éreztem semmilyen romantikus vonzódást a paraszti életforma iránt. Tény, hogy már tíz éve egy igazi faluból ingázom a városba (nem lakóparkból), de a kertem eddig inkább arborétumnak készült, nem pedig veteménynek. Nem gondolom, hogy az öregedés az oka, nem izgat a bolti zöldségekkel kapcsolatos hiszti, és nem gondolom, hogy a háztáji a világválság elleni csodafegyver, mégis egyre többször futott át az agyamon, hogy az a szép ződ gyep, amire olyan büszke vagyok, pazarlás.
Az a helyzet, hogy a szomszédságban az igazi falusiak már majdnem mind felhagytak a konyhakerttel, és már nem kérdezgetik, miért nem vetek krumplit. Egyre többször hallom tőlük, hogy nem éri meg a kerttel veszkődni, és én, aki eddig az ámbrafával meg a himalájai cédrussal lógtam ki a sorból, most úgy döntöttem, igazi tudatlan városiként belevágok, és megmutatom, legalább magamnak, hogy akkor is tudok széllel szemben brunzolni, ha megfordul a szélirány. Ők füvesítenek és ír borókát ültetnek, én meg most kezdem a sárgarépát.
Az idei kísérleti év lesz. Sokmindent ki kell próbálni, ki kell alakítani ahhoz, hogy egy-két év múlva, mikor a komolyabb dolgokra szánom magam, már legyen némi rutin, és ha esetleg kudarcot vallok, azt most még kezelni lehessen. Alapvető fogalmakkal sem vagyok tisztában, semmit sem tudok a növényekről, kártevők, betegségek, időjárás, talaj ma még mind valami távoli dolognak tűnnek, és mindezt úgy kell kitanulnom, hogy nincs senki, aki segítsen.
Ez a blog azért születik, hogy egyfelől dokumentálja a küszködést, másfelől megmutassa azoknak, akik erre kíváncsiak, hogy sikerülhet-e egy ilyen kísérlet. Ki tudja? Lehet, hogy lesz olyan, aki szintén belevág...
