Mármint kiszúrtam az ágyások helyét. Ott kellett sakkozni a fák miatt, meg a domb miatt, amit építek, emiatt nincsenek is teljesen egyvonalban, ami nyilván esztétikailag közérzetrontó.

(Oké, a kép telefonnal készült, mert a fotóaparátban nem volt delej, és ezen a gépen nem tudok rendesen képszerkeszteni, így nem is látszik semmi, de ez akkor is egy történelmi pillanatkép, úgyhogy tessék meghatódni. Legalább.)

Sikerült egy kisebb 10m x 4m-es és egy nagyobb, kb. 12,8m x 7,8m-es parcella. Ez pont 140m2. Most akkor ez sok, vagy kevés? Nyilván mikor ásni kell, akkor sok lesz, de ha beleszámítom, hogy 6-8 különböző növényre kell szétosztani, akkor mindjárt nem olyan szédítő. (Időközben felkerül a kívánságlistára a hagyma és a fokhagyma is, de nem az én ötletem volt.)

Már a cövekek leverése sem volt egyszerű a fagyos föld miatt, úgyhogy kicsit aggódom az ásással kapcsolatban. Tekintettel a sűrű szövedékű gyomhálózatra, muszáj lesz elkezdeni a talaj bolygatását hamarosan, ha március-áprilisban ültetni akarok. Igen, ha ősszel tudom, hogy megbolondulok, már ennyivel is bejjebb lennénk.

Lelki szemeimmel már látom, hogy Natasa, a túlméretes kutyakölyök lesz a kert nagy ellensége, mivel velem ellentétben ő szeret ásni, viszont nem hülye, így nyilván ott fog ásni, ahol könnyű... Testi szemeimmel meg látom, hogy nagyon nem tudja mire vélni a dolgot, és csodálkoznék, ha estig nem szedné ki egyik cöveket sem.

Oké, ez egy rövid bejegyzés, majd holnap jobban elfárasztalak benneteket.